BLOG

Cikksorozatunk egy korábbi részében a gyöngyfűzés egyéb praktikus eszközeit, a stoppernyomót, a tűket és a szerelőkarika nyitó gyűrűt ismerhetted meg. Miután az alapvető szerszámokat és eszközöket beszereztük, lépjünk eggyel tovább és az ékszerkészítés kellékei közül bővítsük eszköztárunkat!

Az értékes és ritka igazi gyöngyök története messze az ókorba nyúlik vissza, amikor csak kevesek kiváltsága volt birtoklásuk és viselésük. Szerencsére mára ez az apró ékesség sokak számára megfizethetővé és elérhetővé vált.

Cikksorozatunk előző részében az ékszer készítés legalapvetőbb kellékeivel, a fogókkal ismerkedtünk meg. Új cikkünkben olyan további alapvető eszközöket mutatunk be, amelyek nem hiányozhatnak egy hobbi ékszerész készletéből sem.

Vannak olyan ásványok, amelyeket körülleng a titokzatosság. A holdkőhöz sok hiedelem, legenda és kép társul, hiszen már az ókori rómaiak kora óta szorosan fonódik a mitológiához.

Mind a férfiak, mind a nők viselnek ékszert, ez manapság magától értetődő dolog. De miből is alakult ki ez? Mi a szerepe ma? Ezekről a témákról olvashatsz ebben a cikkben.

Ékszert majdnem mindenki visel, akár nap mint nap is. Sokak számára szinte nélkülözhetetlen a színes, egyedi, vidám, vagány vagy alkalmi gyöngyökből készült egyedi ékszer. Az ékszer készítés gyönyörű hobbi, azonban a képzelőerő, esztétikai érzék és kreativitás mellett nagyfokú precizitást és odafigyelést is kíván. Cikksorozatunkban segítünk neked az otthoni ékszer készítés alapjainak megismerésében. Ha kedvet kaptál a gyöngyfűzéshez, olvasd el blogbejegyzéseinket!        

A türkiz az egyik legrégebben használt csodás ékkő, amit ékszerek készítésére felhasználtak a világ különböző részein. Méltán híresek az észak-amerikai navajo és pueblo indiánok ezüsttel kombinált türkiz ékszerei. Közép-Amerikában az azték, Dél-Amerikában a maja kézművesek alkottak belőle csodás darabokat. Az ókori Egyiptomban pedig a fáraók és a leggazdagabbak számára készítettek belőle ékszereket, amelyekhez az alapanyagot a Közel-Kelet (Irán és Türkesztán) bányái szolgáltatták.

Az achát elnevezés eredete az i.e. 315 körüli időre nyúlik vissza. Theophrastus (görög filozófus, természettudós) egyik értekezésében írt arról, hogy az achates (achát) arról a folyóról kapta a nevét, ahol először találtak ilyen ásványt a kavicsok között. Az Ahate folyót ma Dirillonak hívják, és Szicília dél-keleti részén ered, és Raguza városától nyugatra ömlik a tengerbe.